A cseppnyi kislány, Lili lelkesen segített összepakolni minden fontos dolgot, hogy minél előbb útra kelhessenek.

Kirándulni indultak a szabadba apa, anya, a két testvér, mellettük pedig három ebük kutyagolt. Meg sem álltak a tarka rétig, hol ezer csodás virág virított, színes lepkék keringtek körülöttük. Egy tóhoz érkeztek, a parton pokrócot terítettek. Szendvics, piros retek, zöldhagyma, gyümölcslé és egy kis nassolni való is előkerült a hátizsákból. Jól esett mindenkinek már a harapnivaló.

 

Ezután Lili a víz szélére kuporodott, onnét szemlélte hosszan a vadkacsa családot, a kis pelyhes, tollas gombóckákat, valamint a csodás, kecses hattyúkat, amint alámerülnek, majd felbukkanva, hatalmas szárnyaikat kitárva verdesnek, lábuk szinte érinti a vizet, olyan alacsonyan röpdösnek.

Amott a nádas előtt rózsaszín és fehér tavirózsák virítanak, mintha tündérek laknának a víz alatt, s a hajukba tűzött virágokat látná.

Tavasz van, minden csupa pompa, a fák és a bokrok, akár a koszorúslányok, csodás ruhákban tündökölnek.

Így csodálkozott rá mindenre a kislány, mikor szeme a sok, szép mezei virágra tévedt: pipacs, margaréta, búzavirág, kamilla, vadárvácska virított szerte, ameddig a szem ellátott. Egy kedves gondolata támadt, és a gondolatot nyomban tett követte. Szorgalmasan hajolgatott. Mikor már alig fért a kezébe a hatalmas csokor, lelkesen szaladt vele édesanyjához, hiszen neki szedte. Boldogan nyújtotta át, ő pedig mosolyogva megsimogatta a kislány buksiját.

Ezután Lili a testvérével és a kutyusokkal játszott. Labdáztak, kergetőztek, bújócskáztak. Észre sem vették, hogy múlik az idő.
Ám, amikor a nap a dombok mögül kezdett pislogni rájuk, szüleik már összepakolva, indulásra készen szólították őket:
- Menni kell gyerekek, mindjárt ránk esteledik!

Még szívesen maradtak volna kicsit, de édesapjuk megígérte, hogy máskor is eljönnek még ide, ha szeretnék. Így hamarosan már hazafelé tartottak.

Hosszú volt az út, alaposan megéheztek, el is fáradtak, jól esett a vacsora, utána pedig egy alapos fürdés.

Elalvás előtt sokáig beszélgettek, a mókás helyzeteken jókat kacarásztak és a rengeteg élményt újra, meg újra felidézték, míg álomba nem szenderedtek.. Édesanyjuk betakargatta őket, jó éjt puszit adott a homlokukra, majd lekapcsolta a villanyt és elégedett boldogsággal szemében kiosont a szobából.

 

 

 

Mentés

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.