Korán reggel kiskertemben
szedret szedegettem,
időnként a legszebbekből
néhány szemet ettem.

 

 

Az edénykém, s a pocakom
kis híján megtellett,
mikor fent egy nagyot dörrent,
az ég belézengett.

Nosza, kapkodtam a lábam,
nyomomban a zápor,
épp az eresz alá értem,
megloccsant javából.

Fél óra sem kellett neki,
újra sütött a nap,
mintha mi sem történt volna,
a felhő elszaladt.

 

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.